Autópályák, miegymások nélkül. 441 km
Tegnap arra ébredtem, hogy Laci néz be az ajtón, hogy ugye megyünk-e lángosért Orosházára. 8-kor sikerült is elindulni, Egérbicóval (Peugeot), lévén Cobrítáért előző nap inkább mégse mentem Boriszhoz.
Beültem előre, az a keró meg "egyemberes rakéta". Egyszer orvul elcsórom az asszonytól, kicseréltetem a hátsó tengelyt meg a racsnit és onnantól 8-as fokozattal stafírozva jobban ki lehet majd húzatni 40-re, mint a Cobrát. Most csak olyan békésen zúztam 3-7-ben, megállás nélkül át az algyői hídon, majd a franc se megy rá a lyukas keróútra, szóval még egy kiadósat a 47-esen, majd csak a szuper-keróútnál hagytuk el a remek 4 sávos utat. Vásárhelyen szükség volt némi útvonal-korrekcióra, illetve megálltunk egy finom kútnál inni. Ezt követően ismét 47, csak sajna a kétsávos, lyukasabbik verzió. A kettes folyamatosan kukucskál hátra, hogy jön-e valami, vagy szemből egy kamion. Ez döntötte el, hogy benne megyünk-e a finom nyomvályúban, vagy mellette az út szélén. Továbbra is padlógáz, csak arra hullámosabb a vidék. Laci beült előre pár km-re, aztán rájött, hogy most én vagyok a vadabb állat (muhahahaaa), szóval továbbra is én ültem az egyesben. Székkutas előtt lementünk a pici útra, így alulról mentünk be a faluba. Így egyfelől megússza az ember a Székkutas előtti halálkanyart, a falu keróútját és van ott egy kellemes kék kút. Vasútállomás és 47 közötti betonon vissza az országútra, ismét parkettázás. Ez hagyományosan gyors rész, az út is jobb. Érdemes volt rámenni az orosházi elkerülőre, mert a belvárost a gyopárosi lehajtón keresztül könnyebb elérni. 10:17-kor már ott voltunk a piacon és megrendeltük a finom láángost :D
A tavaszi kampány áprilisi indulása sajnos nullázta a korábbi naplózást. Akkor január óta olyan 600-700 km-nél tarthattam. Nos, az elmúlt 20 tekerős napon (március 29 óta) az alábbiakat sikerült összehozni:
591km, ami a bam.hu kalkulátora szerint 110kg széndioxid, 12.136 kalória (sok-sok gaóról és fasortitok), 12.412 Ft benzin egyenértékese.
Először is, egy szép összefoglaló videó az április 22-i szegedi Radical Massról (attól radikál, hogy nincs szervezés, biztosítás, csak egy útvonal, meg félezer ember :D ).
Segesvári Csaba jófajta cikke (DM)
Itt látszik, milyen elegáns voltam :D (CsImi)
Pesten (április 24) már kellemes 35 ezer fős tömeg - egy komplett Orosháza tekert el előttem a Nagykörút-Podmaiczki kereszteződésben. (forrás)
Jó szervező ott segít, ahol tud
Sztárfottó No 2 (forrás)
Ehhez a létszámhoz kellett is a 275 fős rendezői gárda. (CM HQ)
Benne voltam a tévében!! (tudom, üvölteni kellett volna, épp fotóhoz pózoltam :P )
Atommal (Atom galéria)
Emelünk Robertossal
Jó egész napos áztató eső után indultunk el tegnap este 9-kor Lacival. A levegő párás volt, azonban a városból dél felé kivezető gáton masszív ködbe-párába futottunk. Érdekes volt az élmény, hogy miközben előle-oldalra 6-7 méter (?) volt a látótávolság, addig a fejünk fölött ott virítottak a csillagok. Sebaj, lehetett lézerkardozni. Még a gáton felcsendült a "Born to be wild", miközben a nagy reflektoron lejjebb vettem a fényerőt, hogy kevésbé vakítson a minket beborító felhő. A gát után sem változott a helyzet, sőt Tiszasziget előtt sikerült belemennem úgy egy lyukba, hogy észre se vettem előtte. Tiszasziget és Újszentiván között pedig mindössze a saját árnyékomat, az út szélét és a szembejövő kivilágított keróst meg buszt láttam. Amúgy semmit.
Virágoznak a fák, az M43-as autópálya szépen lassan épülget, a szellő pedig halkan fújdogál Makó-felé szembe, Makó után pedig kevésbé zavaró irányból. Összesen két stoppos méhecskét kellett csak lepöckölnöm a lábamról útközben, a fények gyönyörűek voltak. Kár, hogy nem vittem a fottógépet :( . Tegnap Pepével 13:00-kor indultunk, este hét körül értünk vissza, ezt még meg kell ismételni!
Lacival kitaláltuk, hogy elmegyünk lángost enni Orosházára. Aztán lett jó sok szembeszél, így hurka-kolbász a végeredmény az addigra bezárt lángosos tőszomszédságában. Az útvonal a standard Szeged-Vásárhely-Kardoskút-Orosháza volt, mint március 6-án. Az érdekesség inkább az, hogy mennyire megváltozott a táj. A májusi belvizes-jeges-havas vidék mostanra valóban él, kivirágoztak az útmenti fák, kevesebb a víz és több a madár. Lehet összehasonlítgatni a márciusi és az áprilisi képeket!
 |
| Származási hely: Prérilángos |
 |
| Származási hely: Préripálya |
Szentmihály után a szobor előtt indul el a földút, majd átmegy a vasút alatt. Itt kissé ratyi, de mihelyt eltűnnek a nem túl bizalomgerjesztő töltések a két oldalról már jó a minősége. Az első tanya után látnivalóan végigment valaki rajta valami javító géppel, mert síma és nincs szétnyomva. Sőt, némi sóder is van benne. Amúgy a talaj homokos, tehát eső után szebb az élet. Tanyákon ismerik a kerítést, kutyák nem kergettek meg. Gyöngyörű vidék! Autópálya fölött felüljáró, a kereszteződésben előtte a jobbra-előre vezető utat kell választani. Csak a felüljáró aszfaltozott. Az út végül az 55-ösben ér véget - ahol már nem fut mellette kerékpárút.
földút sztmihály domaszék nagyobb térképen való megjelenítése
Süt a Nap, pitymákol a zsendice és gyöngéd szél fújdogál a pusztában délről északnak. Túránk célja végigzümmögni a 47-esen (hol rajta, hol mellette) Szeged és Vásárhely között, majd a vonatkozó keróúton eljutni Mindszentig - tesztelve az országúti kerós infra létjogosultságát egy olyan út mellett, ahol 60 km/h a maximális megengedett sebesség. Mindszenttől Szentesig egy kissé ramaty, majd az alapjaiban újjáépített országúton be Szentesre.
Igen: 6:30-kor már vannak emberek az utcán és nem, három év munkaviszony után is reggel is megkérdezhetik az embertől, hogy mit keres a munkahelyén :)
Szóval: osztottunk kerósoknak minikakóscsigát meg teát hajnali 7 és reggel 9 között a Dóm-téren.
Médiamegjelenés itten:
Idei CM-re is fel kéne tekerni, 2009-ben egész közel jutottunk (Szabadszállás).
Íme az egyik lehetséges alternatív útvonal - kicsit hosszú (200km), de jó :D
Oké, esetleg csongrádi kitérő nélkül, ötös úton: 173km
No, ilyenkor látszik, mekkora hurkalé vagyok.
Állítólag két fő állatfaj létezik kerós hacuka terén: a kevlár-polár-heavy metálba csomagolt utcai nindzsa (szemléltető ábra itt), illetve a trendi kerós népek akik ott virítanak a http://cyclechic.blog.hu/-n. Mint amikor a hét emeletes mecha és a könnyű léptű tünde találkozik :D . Végső soron a kerón múlik minden. Ott van például a Cobríta, ami alacsony, tömzsi és akkor vidám, ha 25km/h-val piríthat a pusztában, netán 50km/h-val lefelé egy szép szerpentinen (esetleg némi havas fötrike). Ilyen hátashoz az ember olykor illendőségből felvesz egy öltönyt, de egyébként bőrkabát, bőrkesztyű, kukásmellény, sapka, bidli, szemüveg, mamusz felhúz oszt hajrá. Természetesen van olyan kolléga, aki vett egy kombájn méretű Cruisert, és öltönyben rakja városon belül napsütésben - amikor már lekopott a téli retek az utakról.
Node, akkor a "tovább" után pár szót a saját optimalizált öltözékemről:
 |
| Származási hely: Horvátország_2009 |
Egyszer voltam biciklis boltban és láttam, hogy országútis szuperagarak miféle izotóniás cumókat be nem majszolnak, hogy optimális állapotban suhanjanak még a 600. km után is.
Ez így túl egyszerű – jómagam jobban szeretem a bármelyik útszéli vendéglátóipari és kiskereskedelmi egységben megvásárolható táplálékjellegű élelmiszereket, ha már tamtamoznak a giliszták. 2002 óta standard élelmiszer a „páncéloskaja” (májkrém-konzerv + kenyér + paprika) és 2003 óta rendszeresítettem a Sport szelet + háztartási keksz kombót Lacinak hála. Illetve tavaly nulla fokos túrázás során fedeztem fel a szalonna + vöröshagyma szépségét.
Node: mi az, amit ne együnk?
Tetszőleges kerékpáros téma kapcsán előbb utóbb az alábbi konzervek mindig befigyel az a konzerv, hogy a hínár kerós már megint bömbölő tucc-tuccal a fülében.
No, ebbe azért nem árt belepiszkálni – lévén a keró mégis csak egy szervas meghajtású valami, ahol a zenének épp csak annyi értelme van, mint egy evezős hajón. Életképtelen hörcsögök kedvéért: igen, az zene (=ütemezés) kell.
Bár témaválasztás első ránézésre bizarr, másodikra pedig vicces, azért érdemes nekifutni. Hiszen, a Hódmezővásárhely és Szeged, illetve Dóc és Szeged között tekerésző ember könnyen találhatja magát néhány teherautó és egyéb nyuszibusz (BTR) között. Egyes szabály: katonai konvojba nem mászunk bele – nem vagyok egy minden bokornál megálló típus, de ez esetben a kerót illik az útpadkára/járdára futtatni. Ez így most szörnyen szájbarágós, de a gyakorlatban a „bezzeg nekik jogsijuk van” autósbácsiék beteges módon szeretnek bemászni a könnyűpáncélosok közé – mindenféle felvezető járművek és MP útlezárások ellenére. Az gondolom triviális, hogy BTR-t nem családi bevásárlásra tervezték – még ha a járműipar bizonyos elfajulásai külsőségekben meg is közelítik ezt az élményt. Szóval: a jószág vezetőjét mindössze pár periszkóp köti össze a valósággal, illetve a tetőn utazó úriember, aki szóban figyelmezeti arra, hogy pl. ne menjen a jobb kerekekkel az út szegélyén. Épp csak annyi a holttér, mint egy kamionban, csukott szemmel. 13,6 tonnát meg elég nehéz megfogni.
