Hogyan tekerjen át a kerós úgy Vásárhelyen, hogy ne kelljen kerékpárutakon lassúzni? Szeged-Békéscsaba viszonylatban haladás során ugyebár bejön az ember a 47 mellé telepített kerósúton. Nos, népkertnél nem szabad balra fordulni, hanem menni a laktanya mellett a körforgalomig, onnan rá az elkerülőre (Makó, Földeák - új út, még nincs rajta térképeken!). Az egy új és széles út. Tele mókás 50-es korlátozásokkal és kanyarokkal. Nem szabad bedőlni a táblázásnak, következő körforgalmon szintén a második kijáraton kell kimenni, így eljutunk a Vásárhely-Földeák-Makó útra. Ott egy balkanyar. A kerósjárdáraútra ne menj rá, mert 10 méter múlva véget ér. Onnantól egyenesen lehet menni. Egyfelől ott a Békéssámson-Tótkomlós leágazás, illetve, ha tovább mész, akkor egy jobbos kanyarral a Csomorkányi úton el lehet menni Kardoskút-Csanádapáca-Békéscsaba irányba. Na ugye, hogy gyorsabb?!
Térkép (némileg vázlatos kivitelben, de látszik, hol mész bele és hol hagyod el az elkerülőt):
Amíg én Komádi irányába tekerek, addig ajánlom Számotokra ezt a Facebook-csoportot. Tudjátok, a kerékpár jármű, bla-bla. Pedig még a nulla forgalmú Komádi városban is kerós-gyalogos bringagyászt építettek :P .
Kedvenc tánc és vezetésoktatóm minap felvetette, miért foglalta el egy kupac országútis előtte a fél útpályát Potykahaknád és Pusztaszörcsögős között. Az MTB szabvány megrögzött rabjaként nem ismerem kellőképpen az outis lélek rezdüléseit, ellenben az alakzatban történő haladásnak felénk is megvannak a maga hagyományai.
Először is, szerencsés, ha egynél több kerós pirít a pusztában. Oké, ismerni magányos harcosokat, de az ember egyfelől társas lény, másfelől van kik között szétosztani a motyót :D .
Standard nyavíkolás tárgyát képezi a túratársak aszimmetrikus felkészültsége (vagy annak feltételezése… :P ). Ilyenkor két dolgot lehet csinálni:
a.)A csapat sebessége igazodik a leggyengébb tag sebességéhez. Magyarán beteszik előre, diktálja a tempót, a többiek meg malmoznak. Ha nem áll fenn teljesítménykényszer, akkor kellemes-beszélgetős túra lehet belőle valami eldugott kis úton. És 100 km alatti távon. Hátránya ugyanis, hogy csóringer Egyesnek kell tolnia a szelet – megküzdve a légellenállás csodájával. Nem beszélve a navigációról.
b.)Be kell tenni előre a legerősebb embert, a többiek pedig szorosan rátapadva vonatoznak az általa generált szélárnyékban.
Jómagam a történelmi hagyományok folytán a „b” változatot preferálom. Ehhez persze szükségeltetik az is, hogy valamennyi tag képes legyen egyenletes tekeréssel (nem a megáll-szalaszt-teker szintű idegölővel) rácuppanni az Egyesre és minden mozdulatát követni. Magas szintű bizalom kell hozzá. Illetve nem árt olykor cserélni :) .
A hőskorban, amikor még Vas Paripával (acél) pirítottunk a pusztában nyaranta Flottánk Mozdonyával (=Laci/Lasek), a képlet egyszerű volt: ő alapvetően könnyebb kerót hajtott, én meg nehezet. Reggel, induláskor, amíg melegedtek az izmai, beültem előre pirítani, aztán 5km-n belül kiköptem a tüdőmet a 24km/h-s utazótól. Onnantól be lehetett csüccsenteni a Mozdonyt előre és húzott mindenkit. Ez még akkor is működött, amikor Robival és Ágival tekertünk négyesben. Cobríta óta meg tök mindegy, ki megy elöl, lényeg, hogy pörköljön.
Persze a hátsó népek sem lazsálnak. Hagyományosan én vagyok a navigátor, így illik fejből ismernem az útvonalat (semmi punnyadék GPS!). És ennek megfelelően hangjelzésekkel irányítani a Mozdonyt mind az „a”, mind a „b” esetben (utóbbinál valljuk be, egyszerűbb). Emellett ott a hagyományosan kényes probléma: a városon belüli átkelés. Ilyenkor a navigátor előre megy és a többiek némileg lemaradva, csendesen vihogva követik (nem megyünk bele a csak körforgalmak köré épített keróutakba, mert nem vezetnek sehová :P). Illetve ott van még a legutolsó ember feladata, a kritikus hat óra ellenőrzése. Vokálos trillázással juttatja a konvoj tudomására, hogy valami nagy érkezik hátulról.
És akkor a haladás alakzatáról: itt kap szerepet az aerodinamika, meg a láthatóság. Jómagam a Közeli V-t preferálom. Magyarán olyan 30-50 centire becuppanok az Egyes mögé, és jobbról vagy balról kukucskálok ki mögüle, hogy lássam, milyen lyukak vannak előttünk. Utóbbit a forgalmi és útviszonyok meg a szélirány tükrében döntöm el. E távolságon belül kellemes szélcsend van, sőt finoman szív is maga után a Mozdony.
Persze itt megvan a veszélye, hogy mi történik, ha a Mozdony hirtelen elfékezi magát. Nos, mivel a Kettes lát előre, ő is tudja, hogy fékezni kell. Összesen egyszer kellett katapultálnom emiatt árokba - amikor Kecel és Kalocsa között egy idióta autós a mi sávunkba átsodródva próbált esős úton előzni nem épp 90-nel. Na akkor repültem is a frissen vágott árokba.
Hegyvidéki lejtőkön a súlykülönbségek miatt meg elég magától érthetődő a "szakadozz".
Értelemszerűen, ha alkalmazkodásra képtelen kopaszokkal kerül össze az ember, akik képtelenek a helyén értelmezni, hogy ha gyorsul az egyes, akkor nekik is azt kell, abban az esetben marad az „a” variáns és a brutál kiképzés, hogy az Egyesből Mozdony legyen.
Mit tegyen az egyszerű kerós, ha OMSZ elrendeli a hőségriadót? Hozzáteszem, Horvátéknál ennél melegebben tekertünk a napi 70-es távokat (meg többet), és a régmúlt homályába vesző első országkerülő Lacis túránkon Orosháza-Balmazújváros között is hasonló melegben durrantak ki azok a Barum belsők.
Három egyszerű tanács:
1. Sok víz, két főre 50km-en a 4 liter menjen le, szükség esetén sósmogyoróval. Kollégák javasolják az izotóniás cuccokat is, de azt nem lehet a kék színű kutakból fejni. Görögdinnyével csak óvatosan, egy kiló fölötti evés már megbosszulhatja magát.
2. Takarni minden bőrfelületet, a naptej is csak illúzió. Egérék a tengernél első nap úgy megfőttek, hogy csak na. Burnuszban tekerni persze kevésbé kellemes. Vízzel meg csak ésszel locsolgassuk magunkat, mert a sok vízcsepp sok kis nagyító lesz a bőrünkön. Ellenben remek dolog beállni "tusolni" egy kék kút mellé. A legjobb inkább hajnalban-este tekerni, nappal meg beásódni valahova.
3. Léptessük a fülünkben csengő muzsikát a Saxxon: Red Alertjéhez!
Két lehetséges módja van annak, hogy az ember eljusson Szegedről a hídhoz:
"A": 47 (13km)
Az egyszerűbb megoldás végig a 47-esen. Itt persze kellemetlen, hogy le van zárva a külső sáv az M43 hídnál, illetve, ha kátyuzzák a külső sávot. Meg persze szembeszélnél. Mértékadó vélemények szerint ez olyan 13 km, vagy több. De időben ez a leggyorsabb, és csúcsidőn kívül nem forgalmasabb, mint a Csongrádi.
Ha szembe jön az emberrel mondjuk némi havazás, komolyabb szellő, vagy épp mindenki pendlizik kifelé a városból, esetleg tüntetők foglalják el a küső sávot, na akkor célszerább hagyni a 47-est a csudába. Itt max annyira kell vigyázni, hogy a Gábor Áron utca nincs végig burkolva, Algyő előtt pár méterre ki kell menni a 47-re (bár van egy kis kerülő út, de könnyű eltévedni), ellenben Algyőn épp egy kút mellett lehet megállni a falu központjában. Sőt, onnan fel lehet menni a gátra is - alig 1km tekeréssel közvetlenül a hídon teremhet az ember. Tavasszal jól szokott esni (ha előtte nem esett). A város azonban épp azon van, hogy elszúrja a Lugas utcát is valami kerósított járdával, tehát a jövőben marad a jó öreg Felsőtiszapart (ami persze hosszabb - 18km, de jobb is!)
Adott ugyebár egységnyi önkormányzat, darabra olyan 3000 fölött. Briteknél ennek a tizede van, de nekik van királynőjük is, és azt se tudják, melyik oldalon kell közlekedni, szóval skipeljük őket. A mi jó kis önkormányzati törvényünk persze nem írja elő kerékpárút építését, a 8. paragrafusban is csak helyi közutakról, közbiztonság helyi feladatairól és egészséges életmód elősegítéséről szólnak. Ellenben, ha faluhelyen csak kerékpárútra lehet pályázati pénzt nyerni, járdára meg nem, akkor ott kerékpárút lészen. Rossz nyelvek szerint ennek köszönhetőek a príma kerékpárutak a Bodrog-menti kisfalvakban, ahol még az autó sem jár. Karbantartásra meg sehol sincs pénz.
Más kérdés, hogy mi a helyzet abban az esetben, ha lakóparkfejlesztős bácsi húz egy aszfaltcsíkot a harmincas övezetben, pingál rá egy bringát és nem táblázza ki. A birkábbjának persze ez keróút, de, ha elüti, akkor ő lesz megbírságolva járdán tekerésért.
Macskát gondolom láttatok már. Olyan négylábú, és előre felé lát, de azt akár térben is. Ha beülsz bármilyen vasdobozba, kb ugyan ez a helyzet. Lehet birizgálni a tükörrel, de ami nincs kitéve az első szélvédőre, az úgyis holttér.
Ha láttál már macskát, akkor tudod, milyen a nyúl, mert az lát minden irányba, még majdnem hátra is. Ilyen lenne a biciklis, amelyik nem akarja leüttetni magát. Térben persze nem lát, de hát nem is tájképfestő a szakmája.
A béka alapvetően egyszerű jószág, bár folyékony nitrogénben kissé kopogós lesz. A látása, meg a mozgáskultúrája is kevésbé kifinomult. Ami nem szúnyog, az érdektelen, a gólya ellen meg nincs mit tenni. Így aztán ugrálnak ide-oda.
Először is tegyük fel, hogy infrastruktúrát építünk a három jószágnak, és nem az a célunk, hogy összeütközzenek. Meg persze egyik sem akarja megkajálni a másikat.
Triviális (volna), hogy a nyulat meg a békát nem tesszük egybe, mert a béka szeret random mozogni, ami magában foglalja az oldalra ugrálást is, ha meglát valami finomat. A nyúl meg alapvetően rongyol előre, mint a meszes, és nincs mindegyiken légzsák.
A két szőrösféle állat között már nincs akkora sebességkülönbség, ellenben a vizuális azonosítás esetében gondok adódnak. A macska nem egy rambó, csak azt figyeli, ami felkelti a figyelmét. És ott van az orra előtt. Így, ha a nyuszit betesszük a dzsinzsásba, hogy terrorizálja a békákat, még jól neki is fog lippidi-klippidizni az elé forduló macskának. A macska meg néz, hogy már megint mit keres alatta az a hülye nyúl.
A nyertes kombinációt gondolom nem kell magyarázni, nyúl és macska egy csatornába, békák meg külön. A macska is látja a nyulakat, de innentől jön az a probléma, hogy ki kell őket kerülni. Mindig ez az indexel, hátranéz, kikerül, meg fékez. Előbb utóbb a macsek is elunja, szóval csak gyömöszölné vissza a nyulat a békák mellé. Főleg, ha macsekunk "felel" a település közlekedésszervezéséért...
Ma futárkodtam egyet: szerződést kellett aláiratni Vásárhelyen. Fél 1-kor indultam a városból, 1-re kiértem a 47-esig. Ott éppen ment a tüntetés az M43 ki nem fizetett alvállalkozói részéről (szégyen, hogy még mindig nem sikerült ezt rendezni!), onnantól diszkrét szembeszél. Hídnál kicsit pihentem, a túloldalon lelassított a lyukas szervízút. Utána már lehetett neki parkettázni rendesen, 13:50-re értem el Népkertet, 55-re meg ott voltam az alírás helyszínén. Egészkor indultam vissza, volt pár csepp eső, de megálltam inni a népkerti állomáson. Ismét oldalszélben lehetett hozni a 30-as utazót. A kakaóscsigánál volt pár csepp eső, így tovább növeltem a tempót. Hídnál jó irányból fújt most a szél, így csak az M43 felüljárónál kellett lassítanom (addigra megszűnt a lezárás). Városon belül kissé lazábbra vettem, 15:11-kor az asztalon volt a papír.
A túra célja emellett az is volt, hogy elmulasszam a masszív izomlázat, amit a tegnapi teremfoci okozott. Hülyegyerek módjára föl-alá rohangáltam egy órán át, míg a többiek olykor ügyesen cseréltek. De tök jóóó volt :D
És mit hallgattam visszafelé (hátszél, 3-8-as, ilyesmi)? Hát persze, hogy Metallicától a Wherever I May Roam.
Imi azt mondta, hogy tartózkodjak a "túlélés" meg a városi dzsungelharcra utaló kifejezésektől. Pedig bíz Isten, volt valami bringás blog, ahol a városi kerós közlekedés alapjait úgy foglalták össze, hogy "tekerj úgy, minha üldöznének". Magyarán, fel kell készülni arra, hogy bármelyik pillanatban jöhet valaki szemből oldalról, hátulról. Pilótáéknál úgy mondják - tartsd szemmel a hat órát. Országúti MTB-sként ez az egyik legfontosabb szabály, faluhatáron belül viszont még arra is fel kell készülni, hogy Muad'Dib ugrik ki az ember alatt a betonból egy homokféreg hátán.
Szóval Imi meg Atom meg Dova és a többiek kitalálták, most a dolog meg publicitást is kapott. A Délmagyaros cikk elérhető itten, a videó pedig látható alant:
Ja, és mindenki olvassa a szegedbicaj blogot, mert a srácok nagyon szépen tudnak írni. Meg bicikliznek is sokat. A pusztából mondjuk már volt, hogy nekem kellett összevadászni őket defektestől, de hát azért van a pumpa, hogy használjuk. Iminek meg 14-es a hátsó kerekén a csavar, nem 15-ös. És kúpos, tehát nem lehet racsnis kulccsal leszedni. De Borisz istenkirály ember, szóval adott szerszám, miután elértünk a hajlékába.
És, ha már "felkészülés", következzék egy klasszikus a Pirosszkából:
Imiék délután jelezték, hogy itt már csak egy ember segíthet rajtuk (gy.k.: Bicycle Repairman), tipliztem kifelé a Felsőtiszaparton (előtte persze átöltöztem :D ), mikor is Novotelnél megelőztem egy országútis srácot (piros outi, vázon váltós típus). Először az lett volna, hogy beülök mögé, de annyit tetvészkedett a kigyorsítással, hogy nem bírtam ki, csak rá csaptam arra a 8-asra (belső kényszer). No, Bertalan híd felé ugyebár emelkedik is az út, meg ratyisabb is, a szél is szembe fújt, kezd dögleni az ember. Hetesbe vissza, hátha beelőz a srác és beülhetek üdülni. Hát, nem jött össze, tizesek mellett meg már ismét volt kraft, szóval a srác bent vonatozott mögöttem egészen addig, amíg Tápéban (a komp mellett nem sokkal) össze nem szedtem Imiéket :) . Szóval asszem le lettem lejmolva, bár soha rosszabbat :D . Végső soron megtiszteltetés, ha oútis ül be MTB mögé, mert egyszer már jártunk hasonlóan Szeged és Zsombó között, amikor srác csak úgy ránk cuppant. A szél akkor is szembefújt, nekem meg történetesen akkor is "beledobom a kardot a Holdba" hangulatom volt.
Ja, Imi aztán mondjuk megszívta, mert hiába mentem ki hozzájuk, kúpos végű 14-es csavarokkal volt rögzítve a hátsó kereke. Oszt nekem meg volt 15-ös villás kulcsom, meg 14-es és 16-os racsnis kulcsom. Így aztán három pumpálással eltekertünk Boriszhoz, aki megadóan megengedte, hogy a műhelyében megjavítsam az Imre gépét (még kezet is moshattam :D ). Aztán remélem, jól raktam össze mindent, mert legutóbb a Szeged-Szekszárd túrán, 2006-ban kaptam defektet hátul és kellett csavarkulcsoznom szemerkélő esőben a tehenek mellett a kútvölgyi határban. Meg persze a múltkor Pest felé a Robertos első kerekét, de az első kerék volt, nem hátsó, a hátsót meg utálom. Amióta meg technológiát váltva gyorszáras cuccaim vannak, azóta egyszer nyitottam az egész technikát - amikor pár hónapja kicseréltem végre a szanaszéjjel kopott hátsó külsőmet.
Finom kis észak-déli szellőben nyomtam egy Kistelek-Ópusztaszer-Sanyifalva-Szötymöz-Zsombó-Szeged túrát. Olyan 50km lett, 27,1km/h-s átlaggal (falukon belül lelassítottak a keróutak :P ).
Hát emberek, Sanyifalva előtt jó pár alattomos kátyú nődögélt elő, vagy csak én nem szoktam meg a 32-es utazót. A szegedi elkerülőn Dorozsma és a röszkei út között hátszélben sikerült elérnem a 46,5km/h-s max sebességet :D (nem beszólni, MTB! :P )
Nem titkoltan az volt a célom, hogy maradéktalanul kihasználjam a szellő adta előnyöket. Más kérdés, hogy nem mindig jött össze. Kistelek és Ópusztaszer között a vége felé eléggé szembe kaptam, Ópusztaszer és Sanyifalva között persze ahogy a csövön kifért, de utána meg ott voltak a hülye bicikliutak gyalogosokkal, mammerokkal, szépkislányokkal. Zsombó és Dorozsma között megint oldalba kapott a szél, szóval ott sem lehetett nagyon megnyomni. Ellenben a szegedi elkerülő, na ott fullos hátszél. Még jó, hogy a bajai és röszkei út között nincs keróút, mert ott lehetett a legjobban kihajtani.
Tehát: bár "átlagosan" végig hátszelem volt, gyakran nem így éreztem.
A túra inkább arról szólt, hogy minél többet maradjak 3-8-as fokozatban, és lehetőség szerint megállás nélkül tegyem meg ezt az 50-es távot egyszeri ivási lehetőséggel. Ez végső soron össze is jött.
És, hogy mit is hallgattam... nos hátszél esetén kötelező nóta a Hellraiser a Motörheadtől:
Idő: 2010. június 5. 10+28+21km, 2 óra 20 perc alatt
A jó öreg Préripályáról már sokat írtam, így most elég csak annyi, hogy meg lehet tenni ezt az utat gyorsan is. A szél kicsit oldalról fújt, az ég derült volt, a Nap már araszolt lefelé a felhőtlen égen. Kardoskútig padlógázzal lehetett menni, km óra persze nem volt nálam - de, ha pörög az ember lába 3-8-ban, az rosszat nem jelent. A Kardoskút-Vásárhely távolság 28 km, ezt sikerült kerek egy óra alatt megtenni. 3km-en át kiegyenesedve-dobolva a Break stuffra, majd Vals del Obrero a kútvölgyi leágazásnál. Ez után kormányon fekve parkettázás a halomvidéken Some kind of monsterre. Vásárhelyen pedig lehet keróút igénybevétele nélkül is haladni - legalább is senki nem szólt rám 30km/h-nál, hogy én most menjek be gyalogost darálni. Népkertnél ittam vizet, kaja nem volt (60km-re minek?!). Onnantól lehetett ismét ledarálni a hátra lévő 21km-t. A Tisza-hídnál a Nap végérvényesen leesett a horizont alá, lámpák (vadi új elemekkel) felkapcsolva. A forgalom csak Vásárhely felé volt erős, Szeged felé alig volt valami, kellemesen elvoltam a külső sávban a tompított fényszórómmal. Szegeden egész jól elvoltam a József Attila szentháromságos pontjáig, onnantól a baltaagyúak szerint már veszélyes kerékpárral menni. Szóval lehet gyalogosokat terelni országúti fényszóróval. Ez a "várostervezés" egy vicc.
idő: 2010. április 23, napsütés, gyenge délkeleti szellő, 12 C
nettó menetidő: 6 és fél óra, átlagsebesség: 24km/h, megtett út: 170km
Hála a csodás májusi időjárásnak, már kezdtem magam értelmiségi biciklisnek érezni, aki csak beszél a kerózásról, de egy km-t sem teker. Mondjuk az április elég mozgósra sikerült, így van miről írni :) .
Robertossal kitaláltuk, hogy fel kéne tekerni Pestre. 2009-ben is így tettünk, akkor Lilóval, aki sajnos most nem jött. Délceg fél 7-es indulással kizötyögtünk Szegedről (természetesen az úton), majd ébredezni kezdtem Robi mögött a szélárnyékban. Zsombón megállttunk falatozni a hamburgeresABCsütis objektumnál, majd a forráskúti EU-szimulátoros utat követően befutottunk Csolyóspálosra. Itt már kezdtem ébredezni, lassan és finoman be mertem kapcsolni a 8-as fokozatot, 44-11-re állítva az áttételt. Szép lassan pörög a pedál, míg a tempó szépen araszolgat Robi 24km/h-s utazója fölé. A szellő is jó irányból jött, így szóltam Robinak, hogy találkozunk Majsa határában. Innentől kezdődött a túra zúzatósabbik része (nem, mintha anno nem tettem volna össze a kezem, ha a Vasparipával tartósan hoztam volna ezt a 24-es utazót :P ), Cobríta falta a kilométereket, miközben a muzsika vidáman tutult a fülemben.
Ögyéb hiányában következzék itt az élménybeszámoló - kerós túrákon úgyis ők a sláger :)
That was BIIIIIIG!!!
Én kb ilyesmit vártam, amikor az árzsítás t+20. percében némi sorbaállás után megvettem a két kis jegyemet a színpad elé.
Az előzenekarok jók voltak, hörgősmetálra is lehetett fejet rázogatni (hajból nincs túl sok :P ), Volbeates srácok naggyon precízek - igazi rockabilly rongyláb-mozgás :D
Metallica:
Öregre szétivott-szívott tatterek, akik még ezek után is úgy nyomják neki, hogy ihaj! Jól van, mellé megy olykor, de kit érdekel?! Precízéknek ott a stúdiófelvétel. A dobos meg már a friscói szimfónikus koncerten is úgy nézett ki, mint aki a halálán van - de végül is ő kemény fizikai munkát végzett :D Piró-fény épp elég volt, még csak az kéne, hogy kirántotthúst főzzenek tartárral a basszusgitár hamvain. Sajátos élmény volt, hogy az ember a tüdejével és a kézszőrével is képes érezni a lábdobot. Elsőre fura, de miután megszűnt a lökdösődés és lehetett végre kellemesen csápolni-énekelni-fejet rázni, onnantól már az ember csak a művészetre figyelt :) .
Közönség:
Kevés volt az igazi kaffer rocker létforma. Volt valami Bismarck-szakállas izé, aki próbálkozott hangulattal - de ő meg rém szánalmas volt a hülye családjával egyetemben. Szóval már akkor lehidaltam, amikor azt látom, hogy másznak be a plázanyányós életképtelen hörcsögök a tiszacipőben Front of Stage és képesek faarccal végignézni az egész koncertet. Az acélbetétes bakancs ma már kiment a divatból (nem rugdosódós célzattal - ahányszor nekem már ráugrottak a lábamra...)?! A küzdőtér meg küzdőtér. Ez életem első Metallica koncertje, eddig max Zsolti a békára csápoltam meg Russkajára (meg még sok másra is), de még a szegedi Jate pincében nyomott Belga koncerten is nagyobb volt az ugrabugra, mint itt. Időnként volt valami nyösztetés előre-hátra, az mondjuk tök felesleges. De az ugrálás-csápolás is kikopott?!
Albumok:
Nekem még nem sikerült olyan Metallica albumot találni, ami ne tetszett volna. Ezen nőttem fel jóformán. Oké, St Angernél elsőre, másodjára és hamradjára is felmerült az "ez mi a rák?" érzése, de tekintve az album készítésének körülményeit, ja. Illetve volt olyan hangulatom később, hogy úgy már tetszett. Some Kind of Monstert hiányoltam is :( . Death Magentic sokkal szerethetőbb, End of Line, All Nightmare Long, Day that Never Comes amire már számtlanszor tomboltam, benne vannak a kedvenc kerózós zenék között (hogyan érjük el 10km-re lévő kompot kellően rövid idő alatt :D)
Szervezés:
Befelé okés volt, Tibiék jól nyomták a face control-t, kifelé túl sok volt a szűk keresztmetszet ekkora tömegnek. BKV-nak meg letörik a keze egy éjféli metrót indítani. Helyette legyen inkább dugó. :P
Összegzés:
Metallica okés, a közönség egy része meg valóban a potykahaknádi búcsuba való Chrystal tátika színpad elé :P Mikor jönnek legközelebb??????
.jpg)
